tehetetlenül forgolódott az ágyban.

várta. várta, hogy egyszer csak, majd elalszik.

azt ugyan várhatta.

aztán feladta.

lábai kicsit fázósan matattak papucsért. a sötétben kitapogatta a kapcsolót. szemét még a gyenge fények is szúrták.

csak az ágy melegét sajnálta.

reménykedve kutatta a cigisdoboz belsejét. először csak az ujjainak nem hitt, aztán már a szemének sem. üres volt a doboz.

a rohadt életbe!- mormogta magában. majd eszébe jutott, mintha pár órával ezelőtt még  látott volna egy kihullott szálat.

hátha.

de hiába emelgette, rázogatta kabátját, nem volt ott semmi.

a pisztácia is elfogyott. csak az üres csontvázak ásítoztak egymásra dobálva.

a bögréből meg csak dermedt kávé vigyorgott rá. - még jó, hogy nincsenek muslicák. megfagytak a dögök! - röhögött volna kárörvendően, ha lett volna hozzá kedve.

inkább húzott egyett a kávéból. pfúj!- húzta el a száját. fogat kellet volna mosni, de minek! majd reggel. senki se szagol éjjel a pofámba -nyugtázta a dolgot.

majd kislattyogott a budira. - áldott magány! legalább nem kell folyton lehúzni a slozit. meg amúgy is takarékoskodni kell a vízzel! másnak még inni se jut, én meg itt a szart fürdetem.  látvány ellen meg dobok rá budipapírt. ne fázzon a szentem, ha már elhagyta beleim jótékony melegét. - mormogott magában. ha meg zavarta a bűz, egyszerűen lehúzta.

le-fel mászkált a lakásban. nem találta helyét. most mi a faszt kezdjek magammal?-dünnyögött.

na ja, zenét kéne hallgatni, majd az talán lelazít. - útban a lejátszó felé, majdnem elcsúszott a még langyos madárfoson. - a kurva anyját! ez sem tud máshová szarni! még jó, hogy nem a fejemre. észre se venném. reggel meg nézhetném, amint rajtam röhög az a sok idióta a villamoson. örrökké annyian vannak, mintha soha, senki nem lenne szabadságon! büdös parasztok!

a számokat kicsit sercegve olvasta be a lejátszó. talán már karcos a lemez. de az is lehet, hogy csak unta ezt a fárasztó fazont.

hja, enni kéne! de mit? már hónapok óta nincs nála semmi. ha meg mégis, azt unalmában felzabálja.

meredten bámult maga elé. még mindíg nem volt álmos, csak rohadtul fáradt. meg a háta is fájt. meg az összes nyamvadt csontja.

aztán arra gondolt, hátha....

néhányszor, amikor nagyon kimerült volt, és nem bírt elalduni, maszturbálni kezdett. de annyira unta már magát, hogy még azt is abbagyta. belefáradt. meg kedve sem volt hozzá.

legalább szeretném a piát!- suhant át az agyán.

vagy volna itthon egy kis fű! ja, majd ébren álmodnék! meg okádnék magam alá! a francnak se kell ez az egész!

jesszus! mindjárt kelnem kell! az isten verje meg ezt az álmatlanságos, magányos világot!

na, jó! befejeztem! holnap veszek altatót! a fenéket! még ma!- döntötte el magában.

aztán lekapcsolta a villanyt.

mert azzal is spórolni kell.