sok-sok évvel ezelőtt felismerte már az emberiség egy része; talpuk alól szép lassan elfogy az élhető Föld.

sokan küzdenek érte, s mégannyian ellene.

s hiába a szelektált hulladékgyűjtés, az ózonvédő technikai fejlődés, s más számos hasznos dolog, a folyamat a szkeptikusok szerint megállíthatatlan.

de talán majdnem mindegy is, mert úgy sem élünk addig; mondják sokak.

igen, van akiknek a lelkében nem hogy a Földig nem terjed az érzelem, de még embertársukig sem. ők a globalizált lelkek.

és úgy tűnik, erre kevesebb a lehetséges megoldás.

jobbára nincs is.

ijesztő olvasni a hírek címszavait.

a tartalmukat méginkább.

nincs törvény a kiskamaszok "kötelező" szeretésére, a lelkük építésére, otthonaik melegentartására.

de ha lenne is, a dolgok természetéből adódóan kijátszásra kerülnének.

mintha ez a világ szándékosan magában dédelgetné az anyjuk mellkasán ugráló fiúkat, az apjukat baltával agyonverő lányokat, a testvéreiket kegyetlenül legyilkolókat.

mert ha már a vér szava sem tart vissza senkit, akkor ugyan mi tartana vissza bárkit is, ha idegen ellenére tör?

és a számok: az utóbbi 3 évben 10-15%-kal nőtt a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos bűncslekmények száma.

saját meglátásom szerint ebben, / túl az össznépi és társadalmi válságos változáson / a családok, de legfőképpen a szülői szerep válsága a legfőbb ok.

már egyre kevesebb az értő, odafigyelő szó, a közös esti mesék, a diavetítéses álombaszenderedős pillanatok, a csak úgy ölbevevős, ölelgetős percek.

helyettük vannak MiniMax-os csatornák, műanyagfegyverek, gyilkolós PC-programok, egyedül töltött hosszú órák.

és dolgozhatnak itt ki mindenféle válságstábok mindenféle miniszetereivel tanulmányokat, oktatási elméleteket, ha maguk a szülők nem tudnak apák, és anyák lenni!

talán először őket kéne megmenteni ebben az egyre inkább szétcsúszó társadalomban, hogy ne csak elméletben, de gyakorlatban is azok lehessenek!