régebben volt egy nagyon hülye szokásom ( a többi közt szépen meglapulva ), hogy ti. lestem az embereket, illetve nem is őket - bár a kettő azért tagadhatatlan összefüggéssel bír - hanem azt, amit olvastak /csak cím és szerző/. persze diszkréten, mert azért már mégiscsak!
időnként eszembe jut, vajon mi alapján válogatjuk meg, hogy mégis mit olvassunk, és azt is éppen mikor.
azokat, amiket ma olvasok, régen a kezembe se vettem volna. vagy mert nem is tudtam létezésükről, vagy mert nem tudtam volna még mit kezdeni velük.
és sok olyat olvastam anno, amin ma igen csak elszörnyülködöm: méég, hogy één?
végül is, valamire csak jók voltak azok is.
aztán volt kb. 1,5 év, amikor szinte nem is olvastam. egyszerűen elvesztem a sorok közt.
mostanság - félretéve munkahelyi előírások tilalmaiból fakadó erkölcsi aggályaimat - újból sokat olvasok, s mondhatni, igen érdekes könyvek kerülnek kezembe.
többek közt Hunter S. Thomson Rumnaplója van napirenden.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.