egyik este, valami fergeteges röhögésre lettem figyelmes.
mondhatnám azt is, hogy nevetésre, mert az mennyivel cizelláltabb is lenne, de a valóságot messze elkerülné.
meg aztán az időnként artikulálatlan bugyogásba fullasztott szavak hallattán, igencsak kevéssé lenne képletes hasonlítani a derünek ama decensebb formályához, amit mosolyként aposztrofálnánk. az akkori, általánosan emelkedett kedélyállapotot minden jellemezhetné, csak a visszafogottság nem.
a dolog ezek után elkezdett érdekelni. vajh', mi a forrásanyag?
mivel felolvasásos volt a formáció, magam is behallgatást nyertem a témába.
mi több, rövidesen én is a csapattal mulattam az alábbi, most kiragadott részleteken:
" Autunban esett meg, hogy a város patkányait azzal vádolták meg, hogy szándékosan rombolnak. A vádlottakat úgy írták le, mint "mocskos, szürke, patkányforma állatok, akik lyukakban élnek." az 1521-es esetet máig számon tartják Franciaország bírósági históriái között, ugyanis ekkor szerzett magának hírnevet a nagyszerű ügyvéd, Bartholomew Chassanée. Őt nevezték ki a patkányok védőjévé. Tudását szenvedéllyel párosítva vetette magát a feladatra.
Miért nem jelentek meg védencei a kitűzött napon a bíróság előtt? Chassanée először azzal mentette ki őket, hogy az idézést helytelenül fogalmazták meg. Szerinte az egyházmegye minden egyes patkányát meg kellett volna nevezni az idézésben. Majd sikeresen folyamodott a határidő elnapolásáért, arra hivatkozva, hogy kliensei között sok az idős, beteges patkány, akik speciális elbánást igényelnek. Amikor a vádlottak a harmadik kitűzött időpontban sem jelntek meg a bíróságon, a következőkkel magyarázta: védencei okvetlenül szerettek volna megjelenni a bíróság előtt, de elijesztették őket a felperesek ellenséges macskái. A bíróság köteles megvédeni a vádlottakat: minden egyes macskát be kell zárni, és figyelmeztetni őket, hogy nem molesztálhatják a védenceit. Akkor a patkányok természetesen eljönnek a következő tárgyalásra.
A bíróság elfogadta az érvet, de Autun lakosai az ügy érdekében sem voltak hajlandóak elzárni a macskáikat.
A vádat elejtették, Chassanée győzött."
Egy másik gyöngyszem:
" Németországban 1499-ben egy medve tárgyalását több napra el kellett halasztani. Az indok: a vádlottnak jogában áll, hogy a pert a társaiból összeállított esküdtek, vagyis medvék előtt folytassák le."
Forrás: Tim Healey: The world's greatest trials /2002./
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.