Anyámlánya

tavasz lévén nem csak künn, az Isten szabad ege alatt zsong az élet, hanem lent, azaz csak majdnem lent, a pincében is.

először csak a hangyák, majd oldalági rokonaik, a piperkőc szárnyasok - akik, bizton állíthatom, kevésbé szorgalmas népség - rohamozták meg, s közösködtek az éj leple alatt az emberek vacsoramaradékain.

egy ideje feltűnt, hogy a raktárként használt helyiségből, egyre amorfabb krumplik kerülnek elő.

eleinte nem tudtam mire vélni a dolgot, s addig-addig elemeztem a látottakat, hogy szép lassan kialakult a konkrét diagnózis: itt biza egér ügyködik.

állatvédelem ide, vagy oda, de szakembert riasztottam.

a magyar szolgáltatási viszonyokat híven leképező módon, a megbeszéltekhez képest meg is jelent a hölgy, úgy jó két hét múlva, s tudtomra adta, hogy ő, akkor mostan tevékenykedne.

a felvázolt szituációról határozottan állította: bagatell.

kisegér ellen, használati javallatokkal, határozottan a kezembe nyomott egy általa hatásosnak vélt origamis cuccot.

éjszaka eszköz elhelyez, majd másnap megvizsgál.

eredmény?

naná, hogy semmi. sőt! eltünt a csali kolbász, és még ráadásként cizelláltabbá tette a csapdát is.

harmadnap az újbóli mustránál, aztán jó nagyot néztem.

nem hittem a szememnek. szerintem egész éjszaka ott röhögött a ragacs mellett, és fricskaként még körbecsipkézett még jó néhány krumplit.

és nem csak szemtelen volt az eszemadta, de ráadásul még jó kondiban is lehetett, mert egy, a testtömegindexét jóval meghaladó méretű, s ezzel arányos súlyú darabot be is vonszolt abba az ármányos, ragacsos izébe.

azt, hogy a "jól képzett" rovarírtóhölgy miből gondolta, hogy a csótánycsabda megfelelő az egér ellen, nem tudom, de hogy be nem tenné az alábbi képet a referenciaanyagába, az majdnem biztos.