és szabadjegyes.
azt játszuk, hogy jól vagyok, és te elhiszed.
és vannak ad abszurd szabad asszociációk is.
némiképp kényszerszülték, de vannak. jobb híjján.
kezdem ez utóbbival:
ha hiányzik valami, akkor képzelgésbe kényszerül agyunk, vagy inkább csak az emocionális része.
így hazudtam vissza magamnak gyerekkori emlékem puha lágy kenyerét, vékony réteg zsírral, némi sóval hintve, zamatos paradicsommal, ráadásként friss szőlő, csak úgy, mosatlanul.
de a paradicsom ajkának vöröse, a kenyér testének hajló íve, a só verejtékének íze, a szőlő, illatának emléke.
bekebeleztem hát vágyaim.
vendégszereplős önámításunk után jöjjön a "kösz, jól vagyok" című eposz:
végre kád! a jutalom!
dobozok már üresen, csak kidobni kéne őket.
így hát végre jöhetett egy majdnem epilátori intenzitású forró fürdő, némi habbal, gyertyákkal, zenével.
a nyitott ablakon be-be csöpög némi eső, de nem zavar, mert vele jön a hűs esti szellő is.
a zene ritmusába belopódzik a buborékok halk halála.
víz alá merülök, és majdnem beleveszek egy kádnyi vízbe. csak óvatosan csapkodok, mert még idő előtt elalélnának a gyertyalángok.
és arra a fél órára, sikerült elhitetnem magammal, tényleg jól vagyok. meg egy nagy ripacs!
a levendula méltó ajándék eme előadás "tiszteletére". nem hervad el, csak érzékeny szirmait kell óvni.
ma kinéztem magamnak egy meredek sziklás hegyet.
templommal, és kőkereszttel a tetején. vándorútra viszem egyszemélyes cirkuszom.
mostanában csak oda igyekeszem, ahol nem kérdik, valódi-e a hited?
a lényeg, hogy legyen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.