Álomcsabda
Álmaimban, ott lent, a sötét mélyben,
Arcod vonásait hirtelen elvesztettem.
Fák közt, ágak kuszasága vezetett feléd,
De áttörni rajtuk, már képtelen voltam.
Így mosolyod, s tekinteted sem láthattam.
Most még hallom hangodat, mit szél vitt el,
Most még hallom lépteid, mit az avar nyelt el.
Még látnám arcodat, s ajkad lágy ívét.
Még hallanám hangodat…
Csak hadd vessek egy pillantást az ablakra,
Hogy távolodó kontúrod magamba fogadhassam.
Nem én sírok, csak az ablaküveg homályos.
Érettem, a felhők hullatják könnyüket most.
Ígérd meg, a következő éjjel, visszajössz majd!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.