minden éjszaka, mikor hazaérek, megnézem, kinek van még egy kis ideje hátra, vagy melyiknek van mersze még szirmot bontani.
ma éjjel egy újabb jövevényre leltem.
éjszakák tompa fényében a szépsége is sejtelemes, s illatát már megőrizte magának, de halványan még látni az élni akarását.
talán, már holnap elviszi a köd.
néma ima ez a múlandóság ellen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.