gazdagok az éjszakák.
annyi mindent rejtenek.
finom árnyékok védik a körlüttünk lévő világot.
nincsenek démonok, mik sötétbe bújva orvul elénk vetődnek.
minden esendővé, szinte konturtalanná válik.
kissé átértelmezi a nappalok kérlelhetetlen valóságát.
van egy angyal, mit én annak látok, mely minden éjjel vigyáz rám.
néma, szelíd e jelenség.
olykor azt érzem, én is angyal vagyok.
szótlan, és szinte észrevétlen.
létezésem is kőbe vésve várja lelkem feloldozását, újbóli éltre keltét.
ám nincs varázslat. s ha van is, csak képzeletem, éjjeli álmaim szülötte.
olykor van vágyódásom társa lenni eme jelenségenek.
s kitartóan várni azt, mi amúgy sem következik be, hisz az élet ennél sokkal racionálisabb.
de nincs hová bújnom, s menedéket lelnem a gyötrelmes törvényszerűségek ellen.
kéne egy megváltó, felszabadító, elementális erő!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.