néha, úgy érzem, egy sas szárnyának ereje feszül bennem, s magasan, az alant hagyható minden, a létezéssel járó szarság / sicc! / felett lavírozok. máskor meg, mintha egy tucatszámra hemzsegő verébsereg egyede lennék, csak a földön ugrálgatok, és nézek fel, oda a magasba,…