Hja, kérem!
Míg nekem a repülés ad egy kis adrenalint, addig mások ennél "nemesebb" izgalmakkal pörgették magukat, és futottak testi épségükért, jobb esetben 2 percen át.
Kicsit őrült, de mindenképpen színes, látványos, és igen sokrétű szórakozást jelent a pamplonai bikkafuttatás.
Talán ott, és akkor keveseknek jutott eszébe, hogy ez az 1400-as évekre visszanyúló hagyomány hogyan is kezdődött. Hogy az első bikák elől-után rohanó emberek az utcában lévő hentesüzletek megtermett legényei közül kerültek ki.
Nem veszélytelen ez az ide-oda futkosás. Bár honi áldozata utoljára 1928-ban volt, ám a turisták virtusát jelzendő - ők 15-en estek áldozatul. Jobbára az embertömeg taposta őket halálra. De ettől jóval vidámabb, színesebb, és bátran mondhatni; izgalmasabb maga a fieszta, mely 9 napon át nyújt évről évre nem mindennapi szórakozást kicsinek, nagynak egyaránt.
Még ausztráliából is érkeznek ide fiatalok. Köztük a legkedveltebb a szobormászás, majd az azt követő "szabadesés a tömegbe" című produkció. Persze kellően ittasan, mert a repülés csak úgy az igazi. / Nekik./ Emberekbe vetett bizalmuk határtalan, de van, hogy megcsalatnak, mert a tömeg olykor kíméletlen, nem nyúl a zuhanó alá, és ekkor bizony menthetetlenül becsapódik a delikvens. Nekik ekkortól biz' felejtős a "running of the bulls".
Politikától mentesen, de itt is jelen van a tojás, mint muníció, amivel aztán a szobortorony tetején lévő, kevésbé szimpi manusokat dobálják, kik néhanap nem átallanak a tömegbe vizelni. Buli ez is, csak már a kevésbé populáris fajtából.
A gyerekeket is igen korán edzésre fogják. Esténként tüzet okádó műbikákkal trenirozzák őket a későbbi évekre. Szokják csak a rémséges dolgokat a kis drágák! A hagyomány, az már csak hagyomány!
A fő futam korán hajnalban kezdődik. Nem számít, hogy előtte hajnalig folyt a bor, a tánc. Ezernyi ember izgulja végig annak a hat bikának az utolsó útját, kik mázsás testükkel a tömegbe gázolva, 1 km át "haladnak" az aréna felé.
A lelátókon tomboló tömegnek megadatik az a szerencse is, hogy amatőrként, növendék bikákkal bóhockodjon, míg ki nem tessékelik őket, vagy maguktól fel nem adják.
Még magát Hamingway-t is megihlette ez a sok vihart kavaró ünnepség. Hemingway először 1923-ban járt a fesztivál ideje alatt Pamplonában, majd később többször is részt vett az eseményen. Majd 1926-ban megjelenő "Fiesta, a nap is felkel" című regénye is ehhez a helyhezkötődik, s tette ezzel a várost világhírűvé.
A bikáktól eltekintve nagyon el tudnék bárhol az országban egy ehhez hasonlóan vidám, színes, sok napig tartó happaninget vizualizálni.
Legfeljebb mi majd birkákat terelgetnénk / végre mi! és nem minket azok módjára/, vagy bármi mást, csak szórakoztató legyen, és sokáig tartson!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cserke 2007.08.08. 00:36:38
Egyébként meg tudunk mi felhőtlenül szórakozni?? Mediterrán népeket irigylem, nekik a vérükben van és milyen nagyon jó lehet!
anyámlánya 2007.08.08. 10:31:40
aztán meg rinyálunk, hogy elszaladt az idő, és mi abból semmit sem élveztünk.
proteus · http://taxismundi.blog.hu 2007.08.09. 00:44:57
amúgy, tényleg nem görcsölnek. egyszerű kérdésre, egyszerű válaszok. nincs is sok filozófus arrafelé, (leszámítva ortegát, de az is érthető. hellyel-közzel.) azé' a portugálok depressziósabbak, de az is érthető: ott a világvégi óceán minden érthető. nem igaz :)
cserke 2007.08.09. 15:12:52