talán épp az éji mélyben fürdözik a Hold, de nem látom.

körbe zárják a magas falak, mit mégsem építettek oly magasra, hogy útját állják a viharos szélnek, s erejét megzabolázzák.

szédült iramban rohan át a lakáson.

vajon mi elől menekül? vagy nem is menekül? rohan valami megfoghatatlan, utolérhetlen után.

és közben őrült táncra perdül a mélyvörös függönnyel, majd elunva e rövid keringőt, az ajtó felé száguld. mielőtt búcsúzóul becsapná az ajtót, megbotlik a szőnyegben. rá se hederít.

háborgó szelek lelke, pirkadó hajnalra, megnyugszol majd?