véletlenek. mondják, ilyen nincs.de mi akkor a magyarázata ezeknek a létcsodáknak? ezeknek az aprócska életeszenciáknak?ma reggel, mikor a MUPA honlapján barangoltam, kutatva a Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana /örök kedvencek ők!/ őszi előadásai után, az M1-n pont ez a…
2009.07.31. 07:29 lábasjószág
1 komment
2009.07.28. 18:58 lábasjószág
urbanista legendák
kicsit megelőzve a mai hírekben látottakat, épp tegnap jártunk a Nyugati téri felüljárónál.akkor, ott halottam a felüljáró körül kerengő legendáról először. / a cikk alján lévő hozzászólások pedig egy további témát is felvetnek, illetve "leleplez"-nek. a…
1 komment
2009.07.26. 16:18 lábasjószág
hetek kérdése csak, hogy elkezdődik új élete.de egyáltalán vajon van-e olyan, hogy új élet?neki van. bizonyos értelemben.alig pár éve a feneketlen mélyésgbe, a végzetbe vetette magát.már nem akart fényeket látni, árnyak közt bújkálni, nem akart már kérdésekre sem felelni.…
3 komment
2009.07.25. 03:18 lábasjószág
elidegenedtek tőle a szavak.magára hagyták.néhányan azért vele maradtak, csak hogy el tudja mesélni, miként hord a zord hajnali szél esőcseppeket az ablakpárkányra. miként veti le őket az ablakban lengedező virágok leveleire, s hagyja ott őket néma felkiálltójelként.…
1 komment
2009.07.24. 01:46 lábasjószág
talán épp az éji mélyben fürdözik a Hold, de nem látom.körbe zárják a magas falak, mit mégsem építettek oly magasra, hogy útját állják a viharos szélnek, s erejét megzabolázzák.szédült iramban rohan át a lakáson.vajon mi elől menekül? vagy nem is menekül? rohan valami…
1 komment
2009.07.23. 23:31 lábasjószág
tél volt még, mikor arcába lehelt a szerelem.fagyott lelkét csak lassan olvasztotta fel a hőség.és fájt, mert hirtelen jött. elemi erővel, sodróan.nem volt nyugvása. számtalan megválaszolatlan kérdés kínozta éjjel-nappal.vajon meddig él majd az érzés; miért pont ő kell neki;…
Szólj hozzá!
2009.07.22. 01:50 lábasjószág
amikor a gondolatok, érzések, szavak formájában az idő végtelennek tűnő hosszú útján végre elérnek hozzánk, a felettük érzett hirtelen öröm helyét lassan betölti a fájdalom.mert újra és újraolvasva a szavak leplébe burkolt érzéseket, felsejlik az útravalójukul kapott…