Anyámlánya

Elgyengültél, hisz te is embernek születtél. De nézd csak a hegyet, mit a víz mos el, S a szél hord apró poraiban, szerteszét, Hogy valahol, messze, újra heggyé építse. De te, kezedben érezheted szilárd erejét, S pergetheted apró homokszemekként. Látod, sziklának lenni sem…

Mond, emlékszel-e majd?   Mert már most is emlékezned kellene, Ám kéretlen kezek, még idekötöztek. De sok-sok év múlva, ha mégis megyek, Az egykori csókok, majd felvillannak-e? Eszedbe jut-e még szemem színe, ajkam íve?     Akkor, azon a napon, csak állj ki majd…

Lassan minden elmúlikaz ősz hagyott itt néked,s szélnek. mi tán nem tépáz meg.s ajándékul itt felejt a télnek,mi majd hópaplannal véd meg.  

Álomcsabda   Álmaimban, ott lent, a sötét mélyben, Arcod vonásait hirtelen elvesztettem. Fák közt, ágak kuszasága vezetett feléd, De áttörni rajtuk, már képtelen voltam. Így mosolyod, s tekinteted sem láthattam. Most még hallom hangodat, mit szél vitt el, Most még…

" aki nem kockáztat semmit, az nem csinál semmit.  nincsen semmije, az élete is semmi, és semmi sem lesz belőle.  lehet, hogy elkerülheti a bánatot, és a szenvedést,  de ugyanakkor megfosztja magát az esélytől, hogy tanuljon, gyarapodjon,  érezzen, változzon,…