gazdagok az éjszakák.annyi mindent rejtenek.finom árnyékok védik a körlüttünk lévő világot.nincsenek démonok, mik sötétbe bújva orvul elénk vetődnek.minden esendővé, szinte konturtalanná válik.kissé átértelmezi a nappalok kérlelhetetlen valóságát.van egy angyal, mit én…
2009.11.27. 03:14 lábasjószág
kőbe vésett angyal
Szólj hozzá!
2009.11.27. 03:01 lábasjószág
az idő kegyeltje
minden éjszaka, mikor hazaérek, megnézem, kinek van még egy kis ideje hátra, vagy melyiknek van mersze még szirmot bontani.ma éjjel egy újabb jövevényre leltem.éjszakák tompa fényében a szépsége is sejtelemes, s illatát már megőrizte magának, de halványan még látni az…
Szólj hozzá!
2009.11.25. 02:14 lábasjószág
ködbe rajzolt létezés
megfoghatatlan, de nem észrevétlen.ilyen az élet.csak azt nem vesszük észre benne, mi igazán lényeges.
Szólj hozzá!
2009.11.24. 03:14 lábasjószág
a herceg úgy döntött, még tavasz előtt lelövi a rókát.nem szemből.rezzenéstelen arccal, s hátulról, mert a megsebzettek szemébe nézni, sosem múlik el nyomtalan.
Szólj hozzá!
2009.11.23. 02:57 lábasjószág
a rózsák még most is a tavaszt, s a nyár melegét remélik.dacolnak a köddel, az éjszakák sötétjével.leveleiken a hideg pára ül meg. a szirmok festményszerűvé válnak az éjjeli sötétben. finomak, esendőek, múlékonyak.minden bimbó csak egyszer él, s csak emléket hagynak maguk…
1 komment
2009.11.21. 22:39 lábasjószág
egy álomlátomás margójára
"Összebújtunk, a légüres térben pörögtünk, forogtunk, mint a madarak"
1 komment
2009.11.18. 02:09 lábasjószág
úton-útfélen: fő a kényelem!
/mobilfotó: a Nyugati és az Oktogon közt haladó villamosablakon át elkapott nagyvárosi részlet/
1 komment
2009.11.08. 22:30 lábasjószág
Lassan ködbe vész minden Hol vannak már a nappalok meleg fényei? Hová lettek az édes-bús éjjelek buja érzései? Jó lenne még a szív heves dobbanásait felidézni, S a remegő érintéseket, újra meg újra átélni. Senkinek sem szóltál, csak némán elmentél.…
Szólj hozzá!
2009.11.08. 21:49 lábasjószág
Angyalok közt Azt mondtad: angyal. Igen. Olykor úgy éreztem, az vagyok, Hisz általad mindig szárnyaltam. Lágyan, finoman emeltél a magasba, S én némán hulltam a karodba. Táncoltam a fellegekkel. A Napot öleltem, hisz az oly meleg. A Holdat csak bámulni mertem,…
Szólj hozzá!
2009.11.05. 22:30 lábasjószág
Ki nem mondott szavak Ó, ha tudnád, mennyire vártam, vágytam, hogy szólj. Beszélj hozzám, mesélj nekem. De mindegy is már, hisz számomra, nekem, néma lettél. Eltiltottad…
2 komment
2009.11.01. 22:12 lábasjószág
Elgyengültél, hisz te is embernek születtél. De nézd csak a hegyet, mit a víz mos el, S a szél hord apró poraiban, szerteszét, Hogy valahol, messze, újra heggyé építse. De te, kezedben érezheted szilárd erejét, S pergetheted apró homokszemekként. Látod, sziklának lenni sem…
