Anyámlánya

Hozzá vagyok szokva a váratlanul orrom előtt elzúgó szárnyak suhogó zajához.

Mondhatni, erősen edzett vagyok már e téren. Vagy csak voltam? Vagy még nem eléggé?

Erről a hírről nem " A kígyó csókja" -ra asszociáltam, ámbátor megtehettem volna.

Sokkal inkább az jutott eszembe, hogy ez a "Taigetoszos" metódus kezd egyre vadabb formákat ölteni.

Eddig se rajongtam az ilyen luftballonsztárokért, de ezentúl meg aztán már pláne nem!

Uptédné ma reggel a Tv2-őn olyan eszement dumát nyomott, hogy majdnem el is késtem a látottak-hallotak feletti döbbenetemben.

Egyszerűen nem hittem a fülemnek: hát van még ilyeeen? Lám, Demcsákot is felül lehet múlni hülyemagyarázat kategóriában.

És vajon ki lesz, aki e kettőt is még felülmúlja?

Tökéletes smink, tökéletes vonalak, tökéletlenre diétézott aggyal.

"egyszerűen ezt hozta ki belőlem a Sziget!"- mint akiben kiakadt a rugó, feszt ezt szajkózta.

Na itt meg én akadtam ki.

Vannak levelek, melyeknek nemhogy nem örül az ember, de egyenesen frászt kap tőlük!

Pláne, ha hivatalos, pecsétes, és elengedthetetlenül ajánlott!

Most már nem csak az Apeh-os levelek hozzák az emberre a frászt.

"Szépen kérjük, dolgozzanak már tovább! Csak úgy, ajándékba! Ja, hogy ebből nem tudják kifizetni az iskolakezdés költségeit? Majd kiíratjuk azt a frányagyereket az első fél évre, és akkor már nem is kell neki tankönyv!"

Jó ez az állami szektor!

Annyi minden belefér.

Még ez is.

Nem tudom ki az az optimista honi polgár, aki hisz még a mesékben, vagy a meseszerű valóságban, de már előre sajnálom, amikor felismervén a probléma megoldhatatlanságát; csalódás éri.

A legyek művelt népség: nem ugrálnak össze-vissza.

Násztáncukat a tangó ritmusára járják! (ez tudományos tény)

Csero vallatóra fogott.

mondanám: nem ér a nevem, meg amúgy is káposzta a fejem. hámlik is rendesen, valami kolera betámadott.

de jobb ezen túlesni, mint a küszöbön.

na, én jobbára velük szoktam azt megélni, amit mások zömmel csak a haluzós anyagok szervezetbe való becipelésével:

ha a dolgokat más szemszögből is megnézzük

miközben össze vissza cirkulálunk mindenfelé, néha észre sem vesszük a napok múlásából körülöttünk lerakodó dolgok szépségét        

látszólag káosz, és nihil szövevénye

s talán részleteiben is érdektelen, semmit nem érő halmaz  

valójában múló pillanatok, és azok rövid idejű egymásrarakodásának finom rajzolata

tárgyszerűen nézve pedig egy repedező sarok

egy fakeretes ablakszárny  

egy végtelen várakozásra ítélt tollászkodó apró madárka aláhulló pihéi  

egy unalmában hálót szövő picinyke kaszáspók otthona       

egy lágy késő éji szellő finom rezzenése    

s mindezeknek egy tompa lámpafényben falravetődő árnyéka 

egyszerre szemétdomb és varázslat

akár az élet 

csak rajtunk múlik, mit látunk meg benne

túlfeszültség ellen nagyon jó!

arra van kitalálva.

Hja, kérem!

Míg nekem a repülés ad egy kis adrenalint, addig mások ennél "nemesebb" izgalmakkal pörgették magukat, és futottak testi épségükért, jobb esetben 2 percen át.

Kicsit őrült, de mindenképpen színes, látványos, és igen sokrétű szórakozást jelent a pamplonai bikkafuttatás.

Talán ott, és akkor keveseknek jutott eszébe, hogy ez az 1400-as évekre visszanyúló hagyomány hogyan is kezdődött. Hogy az első bikák elől-után rohanó emberek az utcában lévő hentesüzletek megtermett legényei közül kerültek ki.

Apró, mezítlábas gyerekként is folyton repültem.

Mikor a nap már az igazak álmát aludta, s sötét felhők közt csillagok szikráztak az égen, és az öntudatlanság rakott puha fészket szempilláimon; én útra keltem.

Fel a felhők közé.

 Köszönöm Piros!

Szöszke haját beige basbellsapka takarta.

Lassan, megfontoltan jött le a lépcsőn. Öccse hebehurgya ugrándozással követte őt.

Pár kérdés s válasz után kiderült, mit is szeretnének. 

Míg várakoztak, Simon leült a padra, a kisebbik vizslató tekintete a helyiséget pásztázta.

Hónapokkal ezelőtt már írkáltam a blogomat, de úgy hozta a hangulatom, hogy abbahagytam.

Annak viszont nem sok értelmét láttam, hogy egy passzív blogként vegetáljon a side, így hát töröltettem.

Nemrégiben viszont egyik barátom létrehozott egy afféle teamblogot, ahol aztán én is teret és hangulati löketet kapva, elkezdtem firkálgatni.

A végén már azt vettem észre, hogy jobbára csak én nyomulok, ezzel viszont magamat helyeztem akaratlanul is előtérbe, kibillentve ezzel egy kicsit a csapat egyensúlyát.

Ezen elmélázva döntöttem úgy, akkor most leporolom a nickemet, s aktív üzemmódba helyezem magamat.

 Aztán meg majd meglátjuk, mi lesz itt még.