Anyámlánya

nos, addig jártam szerelőtől szerelőig /no, legyünk korrektek: csak a másodikig, de a többes számú, kissé jobban jelzi buzgalmamat/,  mígnem rájöttem, korábban bizony rossz helyen jártam.de ki tudhatja ezt akkor épp, mikor ottan jár, ahol utólag kiderül: nem kellet volna.bár…

a hasonlat korántsem olyan távoli, mint ahogyan az majd esetleg úgy tűnik.pláne, ha valaki olvasta Dosztojevszkij: Elbeszélések és kisregények című válogatások közt a Szegény emberek-et.bővebben az utalásra most nem térnék ki.alábbi történések előzménye: némileg alig két…

         kétszer sem annyira vicces, mint amennyire elsőre annak tűnik.elgondolkodtat, hogy mi mindenre nem képes egy élőlény, ha tőle idegen helyzetbe kényszerítik.

gazdagok az éjszakák.annyi mindent rejtenek.finom árnyékok védik a körlüttünk lévő világot.nincsenek démonok, mik sötétbe bújva orvul elénk vetődnek.minden esendővé, szinte konturtalanná válik.kissé átértelmezi a nappalok kérlelhetetlen valóságát.van egy angyal, mit én…

minden éjszaka, mikor hazaérek, megnézem, kinek van még egy kis ideje hátra, vagy melyiknek van mersze még szirmot bontani.ma éjjel egy újabb jövevényre leltem.éjszakák tompa fényében a szépsége is sejtelemes, s illatát már megőrizte magának, de  halványan még látni az…

Kárhozat /1988/

megfoghatatlan, de nem észrevétlen.ilyen az élet.csak azt nem vesszük észre benne, mi igazán lényeges.

a herceg úgy döntött, még tavasz előtt lelövi a rókát.nem szemből.rezzenéstelen arccal, s hátulról, mert a megsebzettek szemébe nézni, sosem múlik el nyomtalan.

a rózsák még most is a tavaszt, s a nyár melegét remélik.dacolnak a köddel, az éjszakák sötétjével.leveleiken a hideg pára ül meg. a szirmok festményszerűvé válnak az éjjeli sötétben. finomak, esendőek, múlékonyak.minden bimbó csak egyszer él, s csak emléket hagynak maguk…

"Összebújtunk, a légüres térben pörögtünk, forogtunk, mint a madarak"

/mobilfotó: a Nyugati és az Oktogon közt haladó villamosablakon át elkapott nagyvárosi részlet/

(mobilkép -Akácfa u.)

/mobilkép/

Lassan ködbe vész minden   Hol vannak már a nappalok meleg fényei? Hová lettek az édes-bús éjjelek buja érzései? Jó lenne még a szív heves dobbanásait felidézni, S a remegő érintéseket, újra meg újra átélni.   Senkinek sem szóltál, csak némán elmentél.…

Angyalok közt   Azt mondtad: angyal. Igen. Olykor úgy éreztem, az vagyok, Hisz általad mindig szárnyaltam. Lágyan, finoman emeltél a magasba, S én némán hulltam a karodba.   Táncoltam a fellegekkel. A Napot öleltem, hisz az oly meleg. A Holdat csak bámulni mertem,…

 Ki nem mondott szavak   Ó, ha tudnád, mennyire vártam, vágytam, hogy szólj. Beszélj hozzám, mesélj          nekem. De mindegy is már, hisz számomra, nekem, néma lettél. Eltiltottad…

Elgyengültél, hisz te is embernek születtél. De nézd csak a hegyet, mit a víz mos el, S a szél hord apró poraiban, szerteszét, Hogy valahol, messze, újra heggyé építse. De te, kezedben érezheted szilárd erejét, S pergetheted apró homokszemekként. Látod, sziklának lenni sem…

Mond, emlékszel-e majd?   Mert már most is emlékezned kellene, Ám kéretlen kezek, még idekötöztek. De sok-sok év múlva, ha mégis megyek, Az egykori csókok, majd felvillannak-e? Eszedbe jut-e még szemem színe, ajkam íve?     Akkor, azon a napon, csak állj ki majd…

Lassan minden elmúlikaz ősz hagyott itt néked,s szélnek. mi tán nem tépáz meg.s ajándékul itt felejt a télnek,mi majd hópaplannal véd meg.  

Álomcsabda   Álmaimban, ott lent, a sötét mélyben, Arcod vonásait hirtelen elvesztettem. Fák közt, ágak kuszasága vezetett feléd, De áttörni rajtuk, már képtelen voltam. Így mosolyod, s tekinteted sem láthattam. Most még hallom hangodat, mit szél vitt el, Most még…

" aki nem kockáztat semmit, az nem csinál semmit.  nincsen semmije, az élete is semmi, és semmi sem lesz belőle.  lehet, hogy elkerülheti a bánatot, és a szenvedést,  de ugyanakkor megfosztja magát az esélytől, hogy tanuljon, gyarapodjon,  érezzen, változzon,…